Séllei Györgyigyorgyi-1

Szexológus tanácsadó és mediátor vagyok. Elsősorban gyakorlati, alkalmazott szexológiával és szexuális információátadással – ha úgy tetszik, szexuális neveléssel – foglalkozom. Azt figyelem, azt kutatom, arra keresek magyarázatot és működő gyakorlatot, mi hoz közelebb és mi távolít két embert, mi az, ami megnyitja és bezárja őket, mi az, ami a vágyat ébreszti és forrósítja, vagy éppen kihűti vagy meghalasztja a másik emberben. Képtelen kérdéseket teszek fel, amik néha megválaszolhatatlanok, de lehet, hogy attól, mert megfogalmazom és kimondom őket, új utakat nyitnak.

Mediátorként közvetítek. „Középen állok” két fél között, addig, amíg segíteni kell az üzeneteket elindítani és célba juttatni. Legnagyobb sikereim közé azokat a pillanatokat sorolom, amikor az ügyfeleimtől ezeket a mondatokat hallom: „Nahát, ezt még sohasem láttam így! Erre még sohasem gondoltam!” Vagy a másik: „Ezt már százszor mondtam neki, mégsem hallgatott rám! Hogyhogy nem értette eddig?!” Igen, mert eddig vagy az eddig próbált módon még nem „ért el” az üzenet a másikhoz. Nem érte el. Ezért szavakkal is foglalkozom. Keresem a szavak belső, titkos életét, mit üzennek, mit rejtenek. Amikor például azt mondom, „nem ért el az üzenet”, ebben látod, hogy benne van az „ért” szó? Az, hogy „elér” valami. Múlt időben, ha már megtörtént, akkor „ért”. Ilyenkor „értem”, mert a szavak „értem szólnak”, eljutnak hozzám, azaz „értem őket”. Érted? Azaz „elértelek”? Mert akkor mindez már nemcsak értem van, hanem érted is. Érted? És ebben benne van az „ér” szó is, ami csatorna, a véred áramlik benne. Ha pedig „érted”, amit mondok, akkor a lényegem, a lelkem lényege áramlik feléd, érted, és elér. Érted? J Ha ez megtörténik két ember között, én feleslegessé válok, mert már nélkülem is „működnek”. Szóval a munkám egyik része, hogy feleslegessé tegyem magam. Fura, nem?

A szexualitás és a mediátorság pedig úgy kötődnek össze, hogy a szexualitás számomra az, amikor a testünk, lelkünk lényege akadály nélkül áramlik egy másik ember felé, hogy elérje őt és eggyé váljon vele. Testileg, lelkileg. A szexualitás a legszemélyesebb viszony, ami arról szól, hogy két ember elmondhassa magáról, hogy „a vérem, a lényem, a gondolataim, a szavaim, a mozdulataim, – mindenem azért van, hogy elérjen és hogy hagyjam, hogy elérj. Hogy értselek és hogy érts, hogy ismerj és hogy ismerjelek – hogy én te legyek, te pedig én – és belőlünk, értünk, megszülessen valami csodálatos: a kapcsolat, a gyönyör – vagy egy gyerek”.

Ebben segítek. Ez a munkám. Nem gyönyörű?